Első lépések a magánóvodában

Az első egy – két hónap, a szeptember és az október fő nevelési feladata a óvodára történő ráhangolódás. Célunk nem a beszoktatás, sokkal inkább a gyermek magánóvoda napirendjéhez, életéhez történő ráhangolódásának elősegítése. Szeretet teljes légkör biztosításával nyugodt, békés környezetben a kicsik is sokkal könnyebben fogadják be az új ingereket. Ebben az időszakban alakul ki a gyermekekben is az első benyomás az óvodás lét tekintetében. A beszoktatás időszakában folytatódik a család nevelőmunkája, azonban az immáron kiegészül magánóvoda nevelőmunkájával is a közös cél, a magánóvodánkba járó gyermek testi – lelki – szellemi fejlődésének előmozdítása érdekében. A nevelés a magánóvodában családias, derűs, biztonságot sugárzó kiegyensúlyozott légkörben folyik, megteremtve ezáltal a gyerekek fejlődéséhez szükséges sokféle változatos tevékenységet.

Beszoktatás helyett egymásra hangolódás

Bővebben ›››

Amikor mi, szülők először visszük óvodába az alig három éves gyermekünket, – még akkor is, ha jártunk már bölcsödébe – izgulunk, olykor összeszorul a torkunk. Megpróbálunk felkészülni a váratlan eseményekre, gyermekünk reakcióira, de titokban, legbelül érezzük, rólunk is szól a helyzet:

  • Kiálljuk-e a próbát?
  • Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel, mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen otthagy bennünket?

Ha bemegyünk az óvodába, azt szeretnénk, ha valaki velünk is foglalkozna, minket is fogadna. Hiszen mi adjuk át a gyermekünket, a mi szívünk „szakad meg”.  Szeretnénk, ha az óvónők velünk beszélnének először, hiszen a két felnőtt találkozásában, egymásra hangoltságában érzi magát biztonságban a gyermekünk.

Ha azt érzi, hogy mi ketten megértjük egymást, ha látja, hogy az óvó néni nem akarja őt „kivenni”, „trükkökkel kicsalogatni” a kezünkből, ha azt látja, hogy mind a két felnőtt leguggol hozzá, az óvó néninek van türelme kivárni, amíg mi elbúcsúzunk, és „átvenni” őt tőlünk: kézből kézbe, akkor nem lesz sírás, nem kell hirtelen mozdulatokkal elválni.

Megtanuljuk mi magunk is, hogyan tudjuk szépen átadni gyermekünket. Örömmel mondani eleinte neki, hogy „Gyere menjünk be együtt, nézzük meg a többieket, a szobát, a játékokat” , majd a későbbiekben: „Jó játszást, érezd jól magad, jövök érted….”

Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy időt adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csak¬úgy,¬ mint a felnőttekkel. Ha van időnk, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. (Nincs eleve meghatározott idő, ameddig „be kell szoktatni a gyermeket”)

Engedjük, hogy ebben az új világban felfedezze a tárgyakat, a társakat, megtalálja, meglássa önmagát. Mindezt a számára biztonságot adó felnőttek körében. Legyen minden reggel egy gyönyörű rituálé, ami kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, magabiztossá a benne lévőket, a megérkezés, a búcsúzás és az átadás pillanataiban.

Sokszor hallom, hogy az óvónők arra biztatják a szülőket, hogy „Kedves Anyuka, engedje el (a gyermeket)….” Én nem elengedésre biztatnám Önöket, hanem gyermekük átadására (majd ha önálló életet szeretne egy párral az oldalán pl., akkor engedjék el őt…) egy olyan személynek, akiben megbíznak, akivel napi kontaktusuk van, aki szeretni tudja a gyermeküket.

Az egymásra hangolódás a csoportban két szinten megy végbe: a felnőttek és a gyermekek szintjén. Mindegyikhez sok idő kell. Felnőtt szinten sok segítséget jelent az, hogy a nevelők jól tudják, a szeretet nem csak érzés, érzelem, hanem leginkább elkötelezettség, döntés a Gyermek mellett. Ehhez társul a különböző hőfokú érzelem, és találkozik a gyermek odafordulásával. A gyermekek szinte azonnal érzik, mennyire nyitottak, készek az egymásra hangolódásra, az elfogadásra az óvónők és a dajka néni. Érzik azt a fajta célzott elhangolási kezdeményezést, amely egészségesen el szeretné téríteni (áthangolni) a gyermeket a kezdeti negatív állapotból, és meg tudják különböztetni attól, amikor az óvónő számára semmi más nem elfogadható, mint a „gyorsan boldog óvodássá” váló gyermek képe.

Az érzékenyebb gyermekek hamar hangot is adnak ezzel szemben, hiszen érzik, nem rájuk figyel az óvónő, hanem a saját érzéseit próbálja rájuk erőltetni, vagy éppenséggel az is lehet, hogy egyáltalán nem képes a gyermekekre ráhangolódni.

Ilyenkor van „beszoktatás”. Kedvesen, lágyan, vagy akár erőszakosabban, a gyereknek meg kell szoknia az óvodát, a csoportot, a felnőtteket, a gyereknek kell megszoknia, elfogadnia az óvoda szabály- és szokásrendszerét.

Az egymásra hangolódás megengedi az óvónőnek, hogy megengedhesse a gyermeknek megmutatni önmagát, valamint, hogy az egymáshoz közeledést ő maga is szabályozhassa felnőtt és gyermek között egyaránt. A gyermekek egymásra hangolódásában is sokat segíthet az óvónő. Közös játékok, éneklések, zenélések teremtenek közös nyelvet, jó hangulatot.

Csak a tiszteletben kialakított kapcsolat válik mindenki számára értékessé, egymást értővé, szeretettel átöleltté.

Praktikus tanácsok óvodakezdőknek

Bővebben ›››

1. Szokjuk és szoktassuk gyermekünkkel is a gondolatot, miszerint irány az Úszó Pingvin Magánóvoda!

Szokjuk a gondolatot, hogy bár gyermekünk mintha csak tegnap született volna, mégis óvodába fog járni. Örüljünk neki, hogy már ilyen nagy, és hogy egy új világ nyílik meg számára. Kipróbálhatja magát egy kis közösségben, ahol számos új dolgot fog megtanulni. Ezek az első önálló lépései, amelyeket a mi segítségünkkel, de a jelenlétünk nélkül fog már megtenni.

2. Milyen lesz az új napirend? Gondoljuk végig az új napirendet, mert a rendszeresség egyben biztonságot is jelent majd a gyermek számára:

  • Tervezzük meg a reggeleket, hogy hánykor fogunk kelni, hogy legyen idő még egy nyugodt közös reggelire, és hogy nyugodtan, mindent összerendezve tudjunk indulni.
  • Gondoljuk végig, miként megyünk majd az óvodába? Az őszi reggeli közös séták gyönyörűek lehetnek, és nagyon jó beszélgetésekre adhatnak alkalmat, az első hetekben nálunk viszont célravezetőbb a busz választása, hogy a reggeli búcsút ne nyújtsuk túl hosszúra.
  • Kiscsoportban jó minden nap ugyanahhoz az időponthoz tartani magunkat, mert a kisgyerek még nem tesz különbséget a napok között. Ha szeretnénk, hogy ott aludjon a gyerekünk délután, akkor jó minél előbb erre a rendszerre ráállni.
  • Amikor meg gyermekünkért megyünk az óvodába, utána mindig hagyjunk legalább egy órát arra, hogy csak rá figyeljünk. Hallgassuk meg élményeit, gondolatait, legyen ez ünnep, hogy megint együtt lehetünk. Töltsük fel gyermekünk kis tartályait, hogy másnapra is legyen tartaléka.
  • Tervezzük meg az estéket is, aminek titka, hogy hagyjunk időt mindenre. Nyugodt fürdésre, vacsorára, fogmosásra, és persze a kihagyhatatlan esti mesére.

3. Felkészülés az ovira!

Már az óvoda megkezdése előtt beszélgessünk gyermekünkkel az óvodáról és az óvodai életről. Remek gyerekkönyvek lehetnek ebben segítségünkre, amelyek rövid kis történetekben dolgozzák fel – gyerekszemmel – az óvodával járó újdonságokat.

Érdemes ezeket a történeteket már egy-két hónappal az óvodakezdés előtt olvasgatni. Utána hagyjunk időt arra is, hogy kisgyerekünk kérdezhessen, elmondhassa véleményét, gondolatait, félelmeit. Ezek a könyvek: Bartos Erika: Anna és Peti – Irány az óvoda; Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában; Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok.

Fontos aranyszabály azonban, hogy találjuk meg a középutat. Hagyjunk mindig alkalmat a beszélgetésekre, akár minden nap azonos időszakban keríthetünk 5-10 percet arra, hogy tudatosan beszélgessünk az oviról, de figyeljünk oda arra is, hogy ne terheljük ezzel gyermekünk minden percét.

A sikeres felkészülés már fél siker ahhoz, hogy a nagy napon a gyerekünk már tudja, hogy mi fogja az Úszó Pingvin Magánóvodában fogadni, és hogy szülőként Önök is nyugodt szívvel, szeretettel engedjük Őt óvodai útjára.

Játék a magánóvodában

Bővebben ›››

A gyermek tudja, a jóság önmagában van, „kéznél van”. A fantáziája segítségével megsokszorozza a benne létező jót, legyőzi a megjelenő „rosszat”, azaz felkészül az életre. Az óvodás korban pedig a játék maga az élet. Magánóvodánkban kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy valamennyi sport és képzés a gyermeki léthez, korhoz és csoporthoz megfelelően adekvált, játékos formában történjék.A játék azért is fontos, mert ahhoz kapcsolat kell önnön magunkkal és másokkal. Magánóvodánk nevelési programjával összhangban folyamatosan biztosítja magánovisai számára a jó minőségű, szórakoztató játékokkal való játszás lehetőségét és örömét. Valamennyi sport esetében szakedzőink magas szinten ügyelnek a képzés és a játék összhangjának megteremtésére, a sport játékként történő transzferálására a magánovisaink irányába.Minden korcsoport és óvodai csoport saját képzési és ezáltal játék-tervvel vág neki az adott óvodai évnek. A csoportos játékok kiválogatása felépítésük és egymásra épülésük a gyermekek szórakozását valamint testi, érzelmi és értelmi fejlődésük elősegítésére, továbbfejlesztésére irányul. Az egyes korcsoportoknál a sport és nevelési programhoz igazítva az óvónénik előre megtervezik az egyes játékformákat, játékfajtákat.

Magánóvodánkban egy bensőséges valóban baráti hangulat kialakítására törekszünk annak érdekében, hogy a gyerekek szó szerint a második otthonuknak érezzék az Úszó Pingvin Magánóvodát. A bensőséges hangulat magánovisaink számára biztonságot és nyugalmat sugároz. Egy biztonságot adó viszonyban a gyermekek fejlődése kiegyensúlyozott, harmonikus mind fizikai, mind lelki, pszichés, mind szellemi, értelmi szinten. A játékhoz nagy szükség van az érzelmek kifejezhetőségére, az értelmi képességekre, a kontrollra az érintésre és a konstruktív feszültség-levezetésre. Mindennél fontosabb azonban a játékban megélhető együttes öröm. Együtt lenni a világgal, annak tárgyaival és nem utolsó sorban együtt lenni önmagunkkal, az önálló játékban.

A játék további fontos tulajdonsága, hogy rávilágít, pallérozza a gyermekek jó képességeit, ugyanakkor fejleszti azokat, amik még alakulóban vannak. Minden gyermeknek van egy „jóság-pontja”. Ha megkérdezik (nagyon komolyan!) a gyermeküket, hol is van az övé, készségesen megmutatja azt. Ha ez a jóságpont jól érzi magát, szétárad a gyermekben lévő jóság. Ennek a megélhetőségnek, átélésnek ad felületet a játék. A játék, ami újra és újra megismételhető, és ezzel felidézhető benne a csoda. Mondhatnánk azt is, hogy legelemibb szinten (az idegrendszer, a „zsigerek” szintjén) születik meg egy soha el nem felejthető lenyomat erről.

Kiscsoportosaink önállóságának fejlesztése

Magánóvodánk kiscsoportosai játékos nevelés keretében, kiemelt odafigyelés mellett sajátítják el az önállóvá válás alább felsorolt alapjait:

  • Testápolás – Szappan, a törölköző, wc papír használata kezdetben segítséggel, a kiscsoport végére önállóan tisztálkodnak.
  • Önkiszolgálás – A gyermek felnőtt segítségével ismerkedik meg az egyes használati tárgyak alkalmazásával, az önkiszolgálás különböző műveleteivel, azok sorrendjével. Kiscsoport végére ez a folyamat teljesen önállóvá válik.
  • Étkezés – Evőeszközökkel önállóan kiszolgálják magukat és a szalvétát megfelelően használják.
  • Öltözködés – Ruhájukat, cipőjüket önállóan le- és felveszik, segítséggel ki- és begombolják, saját holmijukra vigyáznak. Közösségi élet szokásai és a közösségi magatartás: az alapvető szokások kialakítása már 3 éves kortól kezdve szükséges. A szokások értelmezésének felismerésével viselkedésük szabályozóivá válhatnak.

Kiscsoportosaink fejlődése

Az Úszó Pingvin Magánóvoda speciális sporttal kombinált nevelési programja révén, mely az egész országban egyedülálló elkezdődik a gyermekek képzése és nevelése is, melynek főbb irányairól az alábbiakban olvashat:

Egyszerűbb gyermekdalok, mondókák és versek ismerete. Alapszínek, 1-10-ig számok, bemutatkozás, köszönés, alapvető ételek nevének ismerete. Az oktatás alapvetően nem kötött formában, sokkal inkább beszéd centrikusan a gyermekek által a magánóvodában naponta megélt élethelyzetekhez igazodik és válik ezáltal természetes rutinná. Bővebben ›››

Kiscsoportosaink fokozatosan megismerkednek a sportokkal. Naponta úsznak, heti rendszerességgel tornáznak, koriznak – görkoriznak, mozognak. A sportok által hatalmas tempóban fejlődik a mozgáskoordinációjuk, ügyesednek, fejlődnek. Pihenés – Az alváshoz szükséges nyugodt légkör megteremtése és a mindennapos alvás előtti mese elengedhetetlen a gyermek egészséges fejlődéséhez. Bővebben ›››

  • A gyermekek tevékenységi formái – A 3-7 éves gyermek alapvető fő tevékenysége a játék. Kezdettől fogva ismerjék meg a szabályokat, a szokásokat, a játékok helyét és rendeltetésszerű használatát. Tiszteljék társaik játékát, és kérjék, illetve adják át egymásnak a játékszereket.
  • Vizuális nevelés – Építő, ábrázoló, alkotó tevékenység, firkálgatás (ceruza, zsírkréta), festés, gyurmázás, tépés, nyírás, ragasztás segíti a gyermek térbeli, formai és színképzeteinek kialakulását, gazdagodását.
  • Külső világ tevékeny megismerése – Komplexen jelenik meg a többi tevékenységgel. Egy-egy téma köré szerveződik az összes többi tevékenység. A különböző környezeti témákkal együtt jelenik meg a matematikai tartalom. Kiscsoportban nincs külön matematika. Kiscsoport végére a környezetben szerzett tapasztalataikat itt érthetően kifejezik.
  • Szabadidős tevékenységek – Udvari játék, élményszerző séta, kirándulás, színház- és múzeumlátogatás során ismerik meg a közlekedés, sorban állás szabályait.
  • Irodalmi nevelés – Anyanyelvi nevelés – versek, mesék, mondókák, verses mesék (kiscsoport végére 8-10 mondóka és vers ismerete).
  • Zenei nevelés – Hallás, ritmus, időérzék, zenei emlékezet és zenei alkotókedv fejlesztésére dalok, dalos játékok, mondókák, zenehallgatás. (Kiscsoport végére 5-7 mondóka és 10-14 dal ismerete).

A közösség jótékony hatása a személyiségfejlődésre

A gyermekek korai éveiben meghatározó szerepet tölt be a család és a családon belüli kapcsolatok, amely egy biztonságos és kiegyensúlyozott közeget jelent neki. Az első változásokat, a családból való leválást az óvodába kerülés indítja el, melynek következtében fokozatosan a nevelő intézményekben töltött idő és tapasztalatok lesznek a fő személyiségalakító tényezők.

Az óvoda az első olyan hely, ahol bizonyos szabályokkal találkoznak a kicsik, amelyeket meg kell tanulni betartani, továbbá a szocializálódás folyamatán belül a társas kapcsolatok eszközeivel és irányelveivel ismerkedhetnek. Ezek az alapok majd a későbbi, sikeres társadalmi beilleszkedést készítik elő. Ebben az időszakban indul meg az a folyamat is, amikor a gyermek figyelme a család felől egyre inkább a közösség és a társai felé kezd irányulni és kezd formálódni az igényük a különböző társas kapcsolatokra. Továbbá nem csupán gyermektársaikhoz való kapcsolataik alakulnak ki, de a nevelőkhöz fűződő kötődés is, amelyet nagyban befolyásolhat az otthonról hozott szülő-gyerek kapcsolat.

Az óvodában eltöltött idő alatt a kicsik számos tapasztalatot szereznek, megismerik a közösségi játék örömét, bizonyos csoportos és egyéni szituációkat, valamint azok következményeit, továbbá számos olyan helyzettel találkoznak, amely a szociális beilleszkedésüket szolgálja.

További információkért keressenek minket bátran!

Óvoda - Kiscsoport

Óvoda – Kiscsoport

Az alábbiakat olvasta már?