A csapat a régi, a helyszín új. Idén is a K2 oktatógárdájával vágtunk neki a síkalandnak. Schladmingba mentünk, egy családias környezetű, de profin szolgáltató szállodába.
Mivel ez nem volt egy kifejezett pályaszállás, jó apropóul szolgált a csillagtúrázásra. Reggelente, a kiadós frühstücköt követően, (miután legszívesebben visszafeküdtünk volna még egy sort aludni) összeverődött a csapat, és konvoj jelleggel elindultunk az aznapi helyszín felé. Többnyire 10 perccel, és ugyanennyi kilométerrel odébb, rájöttünk, hogy megint olyasvalaki megy elől, aki nem tudja az utat. Rövid tanakodás, újabb 15 kili, abból 10 visszafelé, és már meg is érkeztünk.
A gyerekeket első nap felmérték,és tudásuknak megfelelően négy csoportba osztották. A felnőtteknél a csoportba kerülés opcionális volt.
A nap végére összerázódtak a csapatok, és a csapatokon kívüli klikkek. A délelőttök többnyire sportosan teltek. Ebédnél összejött az egész bagázs,ki-ki megetette a maga csimotáját.
A gyerekeknek a délután is sportosan telt…..aki pedig még nem ivott rumos kakaót, az feltétlenül próbálja ki. Félelmetes, hogy némi alkohol mennyi sítudást rejt. : ) Egyesek még a fekete pályán is brillíroztak…
Délután négyre, ki a sítől, ki a kakaótól megfáradva érkezett be a gyülekezési pontra. Innen, legtöbbször elsőre, haza is találtunk.
A szállóban hosszabb rövidebb pihi a nagyoknak, utána némi feltöltődés a szaunában, gőzben. a gyerekek eközben bandába verődve tették próbára a Dóri óvónéni kötélidegeit.
Az est fénypontja a kiéhezett társaságnak, többfogásos vacsora, és a salátabár volt. Nem csak az ételek, de az asztaloknál folyó beszélgetések is jóízűek voltak. Azután a finom borok, és a desszert, megtették a hatásukat. A társalgást felváltja a nonverbális kommunikáció: Ásít, bólogat, kukán mosolyog. Mindenki fáradt. Még egy erőtlen próbálkozás a kandalló melletti borozgatásra, de az önjelölt törpe tűzmesterek hamar kivívják a pincérek rosszallását. Ezért még időben, mielőtt felgyújtanák a szállót, takarodót fújunk.
